KÁLIZ ENDRE


FLAMAND FÁTYOLFELHŐ



Elszökünk a Kárpátokba, a változatosság kedvéért. Hófúvásban vergődünk előre és farkasüvöltést hallunk a távolból. Kegyetlen ispán elől menekülünk, aki kutyákkal és csatlósokkal üldöz minket. Neki ígértek feleségül, de te undorodsz tőle, mert minden este leissza magát fűszeres forraltborral. Nagyétkű, vastag szőrmékbe öltözött férfiú, Oláhország és Moldvaország kormányzója. De az is lehet, hogy nem megyünk sehová. Otthon maradunk. Becsukjuk a zsalukat, elreteszeljük az ajtókat, begyújtjuk a kandallót. Aztán csak ülünk, kortyolgatjuk a forró csokoládét. Bámulunk a tűzbe, elálmosodunk, lefekszünk, időnként unottan ölelkezünk; néha összeveszünk, esetleg hazaköltözöl anyád vidéki kúriájába. Kontinentális reggeli, tea. Egyszerre csak a forgalom elmosódott zaját hallottam, hajók panaszos tülkölését a kikötő felől, a tölgyfákon tanyázó vadgalambok szokásos surrogását. Ma nem folyamodom se konyakhoz, se Bibliához. Breugel és Van Dycke képeit is csak este fogom megnézni az albumban. Most bőven elég Bosch, aki egész reggel a fejemben zsong. Egy vagy talán két évvel ezelőtt Flandriában utazgattam; színház, hangverseny, opera... Nagy a lemaradásom. Sorsom szűk és haszontalan. Melegség, nosztalgia, sóvárgás. Félelem, búcsúzások, csalódások. Mélyen vésett ákom-bákomok egy katedrális falában. Piacok, kocsmák, könyvtárak. Este szeánsz a pacsuliszagú fogadóban. Egy nő a médium. Ünnepélyes zene szól. Én inkább a macskaköves utcákon csatangolnék, a csatornák partjain, kócos középkori hidakon keresztül, szememmel megsimogatva a kegyes és jámbor Begina-házat. Egy kávéház teraszán odalépnék egy elsőosztályú nőhöz, szépen, kedvesen, szellemesen megszólítanám... A pszükhé lebontásra ítélt, düledező viskóit, a vakolatlan, rongyos téglafalakat magukra hagyván még egyszer utoljára... A pianínó mellett Isten, mint egy mosolygó konferanszié ezüstös nyakkendővel kettészelt fekete öltönyben... A csillagokkal díszített világoskék tüllel elfüggönyözött réseken át látni lehetett volna a tó kékjét, a hullámok játékát, a szellő halálos borzongását. Ismét elittam a belépőjegy árát... A bálteremben némi kavarodás támadt. Talán a negyven évvel ezelőtti filmélményeim hatottak rám. Gyertyafényes félhomály, kispolgári sznobság. Klasszikus eset. Hajléktalanok, korhelyek, ereiket tizedszer felvágottak alszanak velem együtt a zárt kávéház ajtajában. Onnan jöttek, ahol a házakban unalom fészkel. Forognak, sokfelől zaklatja őket a szél. Pityókás pintyet kandúr hessent. Rozsdás krumplihéj, korhadt szák. Tükörcserép, trágyadomb. Suttyók roncsot berregtetnek. Olcsó sörök nádas gubancában evezőtlenül...

Oldal: FELHŐ
GOETHE ÉS TÁRSAI VILÁGIRODALOM VILÁGTÖRTÉNET - © 2008 - 2024 - goethe-es-tarsai.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat